slag A: 1911 slauhokkal (BpHírlap 1911. szept. 19.: 38); 1938 slág (MNyK. 128); 1939 slaug (Pintér: MIp.); 1952 slag (Nyr. 76: 114) J: ’tömlő, gumicső | Schlauch 〈zum Befördern von Flüssigkeiten〉’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Schlauch ’tömlő, hajlékony cső’ [jelentéselkülönülés a ném. (kfn.) slūch ’levetett kígyóbőr; lepel, takaró; cső’ szóból]. ≋ Megfelelője: szbhv. šlauh ’tömlő, cső’. ⌂ A szó a magyarországi német kézművesek és kereskedők nyelvéből kerülhetett át a magyarba. A szóvégi g valószínűleg hanghelyettesítés eredménye. ≁ Nem tartozik ide: slág ’irtás, vágás’ (1815: MNy. 71: 249), mely a ném. Schlag ’ütés, vágás; egyszerre kivágott famennyiség; erdei tisztás’ stb.szóból jött létre; ez erdélyi nyelvjárási szó.
☞ TESz. slág¹ a., slag² a.; EWUng.