skatulya A: 1544 eskatulat, scatulat (OklSz.); 1591 skatullácskában [sz.] (MNy. 56: 384); 1594 iskatula (OklSz.); 1595 Scatola (Ver. 85.); 1698 iskatulya (MNy. 38: 206); 1708 skatujával (NytudÉrt. 1: 67); 1708 Skatulya (HOklSzj. 115); 1781 katulyákat (NSz.); 1794 kattulyába (NSz.); 1869 katyulát (NSz.); nyj. ëskatula (MTsz.); iskatiában, kastulya, oskátula (ÚMTsz.) J: 1 1544 ’doboz, szelence | Schachtel’ (↑); 2 [vén ~] 1856 ’vénasszony | alte Schachtel 〈Weib〉’ (NSz.) Sz: skatulyáz 1842 skatulyázása [sz.] (Világ 1842. nov. 2.: 717); [főleg be~] 1849 katulyáz ’mereven osztályokba sorol, minősít, kategorizál | schematisch gruppieren, kategorisieren’ (NSz.)

Olasz  (É.) jövevényszó, esetleg latin  (h.) közvetítéssel is. |  ≡  Ol.  (fri.) škátula, (vel.) scàtola, (pol.) šcátula: ’doboz, skatulya’; – vö. még lat.  (h.) scatula ’doboz, ládika, dobozka’. Az olaszban a lat.  (k.) castulum ’ládika, láda’ szó alapján jött létre. A lat. scatula változat az olaszon alapul. Néhány nyelvbe az olaszból és a középlatinból került (vö. lat.  (k.) skatula ’doboz’); vö. szbhv. škatula; cseh škatule stb.: ’ua.’.  ⌂  A magyarba elsősorban a kereskedelem szakszavaként került, olasz közvetítéssel; mivel azonban botanikai és orvosi szakszóként is használatos volt, átadóként a magyarországi latin is számításba jöhet. A végződéshez vö. →korcsolya, →szablya stb. A 2. jelentés a ném. alte Schachtel ’‹idős asszony gúnyos megnevezése›’ mintájára keletkezett.

☞ TESz.; EWUng.