sit × A: 1575 sitre, sẃtre (NyK. 70: 315); 1723 schichtjeket (MNy. 9: 329); 1732 sikt (NyK. 70: 315); 1893 sitt (Jankó: Tord. 156); nyj. siht (NyK. 70: 315) J: 1 1575 ’műszak, napszám | Arbeitsschicht’ (↑); 2 1710 ’ásványi réteg, ér | Lagerung’ (TörtTár 1881: 377); 3 1732 ’a bányabirtok egy (1/6) része | gewisser Teil (1/16) des Bergwerksbesitzes’ (↑)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (N.), (R.) schichte ’rétegbe rendezett rakás; réteg; kőzetréteg; műszak; egy bizonyos mennyiségű bányarészvény’, (h. kor. úfn.) schicht ’negyed(rész), egynegyed; a bányarészvények negyedrésze’, – ném. Schicht ’réteg; kőzetréteg; műszak; stb.’ [indoeurópai eredetű; vö. lat. scindere ’hasít, repeszt, szétszakít’; litv. skíesti ’szétválaszt, elválaszt’; stb.]. ≋ Megfelelői: szlk. (N.) šichta ’farakat; kőzetréteg; a bányabirtok egy bizonyos része; műszak’. ⌂ A változatok arra utalnak, hogy a szó többszörös átvétellel kerülhetett a német bányavidékek nyelvjárásaiból a magyarba. ∼ Idetartozik a (R.) sitfa (1556: OklSz.), amely a ném. Schichtholz ’rétegelt fa, sarangolt fa’ részfordítása (az utótag a magyarban: →fa). Idetartozik még sikta ’műszak’ (1745: NyK. 70: 316), ez a tájszó külön átvétel lehet a szlovákból (↑).