sipít A: 1788 sipított (NSz.); 1863 Sipitt (Kriza [szerk.] Vadr. 516) J: 1 1788 ’éles, magas hangon beszél; sopánkodik, panaszkodik | mit greller Stimme sprechen; jammern’ (↑); 2 1815 ’〈szél〉 süvít; 〈lövedék〉 fütyül | heulen 〈Wind〉; pfeifen 〈Geschoß〉’ (NSz.); 3 1825 ’〈kiscsirke, madárfióka stb.〉 csipog | piepen 〈Küken, junger Vogel usw.〉’ (NSz.); 4 1844 ’〈hangszer, jelzősíp〉 éles, magas hangon szól | schrill tönen 〈Musikinstrument, Signalpfeife〉’ (NSz.) Sz: sipítozik 1834 sipítoz (Aurora 1834/1: 119); 1851 sipitozó [sz.] (NSz.)

sipákol A: 1829 Sipákolok (TudGyűjt. 13/11: 95); 1838 Sipákolok (Tsz.) J: 1 1829 ’〈kiscsirke, madárfióka stb.〉 csipog | piepen 〈Küken, junger Vogel〉’ (↑); 2 1838 ’siránkozik, panaszkodik | wehklagen’ (NSz.); 3 1921 ’〈személy, többnyire gyermek〉 sír, bőg | heulen 〈Person, haupts. Kind〉’ (ÚMTsz.)

Származékszó. |  ⌂  A →sí¹ ~ siv- tőből -ít mozzanatos-műveltető képzővel (gyakorító funkcióval is), ill. -ákol gyakorító képzővel. A szó belseji p vagy a tőhöz tartozik mint a v változata, vagy mozzanatos képző. A sipákol ma leginkább a 2. jelentésében használatos.

☞ TESz.; EWUng.→ sí¹