sindik † A: 1416 u./³ sendo̗ [sz.] (AporK. 170); 1560 k. syndók [sz.] (GyöngySzt. 2427.); 1636 síndik [▽] (NySz.); 1835 Senydevész [sz.] (Kassai: Gyökerésző 4: 295) J: 1 1416 u./³ ’sínylődik | siechen, schmachten’ (↑); 2 [főleg meg~ik vmit] 1771 ? ’vminek káros hatását megsínyli | unter etw leiden’ (NSz.), 1800 ’ua.’ (NSz.) Sz: sindevészik 1682 sinvedészik ’sínylődik; tönkre megy | siechen, schmachten’ (NySz.) | sindevész 1779 u. ’sínylődő | siechend’ (NSz.)

sínylik A: 1531 ſenloͤ [sz.] (ÉrsK. 540); 1577 k. ſÿnlik [▽] (OrvK. 149); 1742 sénylödése [sz.] (NSz.); 1779 szinlődik [sz.] (NySz.); 1789 sínylik (NSz.); nyj. sélli (MTsz. sínl- a.); sillődik (NéprNytud. 14: 95) J: 1 1531 ’nehéz körülmények között, szenvedve, sorvadva tengődik, sínylődik | siechen, schmachten’ (↑); 2 [főleg meg~ik vmit] 1750 ’vminek káros hatását nehezen viseli el, nehezen heveri ki; vminek a hiányát fájdalmasan érzi | unter etw Schaden erleiden; schmerzlich entbehren’ (NSz.) Sz: sínylődik 1617 synloͤdvén [sz.] (NySz.)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű és összefügg a →sanyargat, →szenved stb. szócsaládjának tövével. A szóvég -d, -l gyakorító képző. A szótő korai használatát a régi személynevek bizonyítják; vö. 1138/ Sene  [sz.], [szn.]  (MNy. 32: 132); 1211 Senned  [sz.], [szn.]  (PRT. 10: 506); stb. A sindik szó sindevész származéka a →csenevész hatását mutatja.

☞ MNy. 62: 465; TESz. sínylik a.; EWUng.→ csenevész, sanyargat, senyved