sió × A: 1614 Siuo-nem [hn.] [lat. -nem végződéssel] (MNy. 47: 262); 1693 Sio [hn.] (MNy. 47: 262); 1792 siója (MNy. 47: 261); nyj. séjó, siu (MTsz.); sívó (Nyr. 82: 230) J: 1 1614 ’zúgó, gyors folyású patak, folyóvíz; zsilip (csatornával, árokkal) | brausender, schneller Bach; (Graben mit) Schleuse’ (↑); 2 1800 ’csatorna; levezető csatorna, kifolyás | Kanal; Abfluß’ (NSz.)
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ó képzővel, a →sí¹ tő siv- tőváltozatából. Ugyanennek a folyamatos melléknévi igenévnek a melléknevesüléséhez vö. →sívó. ⊚ A dunántúli nyelvjárások szava. ≁ Nem tartozik ide: 1230/ Syov [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 6: 486).
☞ MNy. 47: 260, 48: 142; Nyr. 76: 230; TESz.; EWUng.→ sí¹