sezlon A: 1843 chaise-longue-on (Honderü 1843. ápr. 29.: 574); 1854 chaise-longue (NSz.); 1891 sezlong (Füredi: IdSz. 39); 1930 sezlon-t, sezlony (MNy. 398); 1930 sezlón (MNy. 26: 396) J: ’heverő, dívány | Chaiselongue’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Chaiselongue; ang. chaise-longue; fr. chaise-longue; or. шезлонг; stb.: ’háttámla nélküli heverő’. A franciából terjedt el [< fr. chaise ’szék, karosszék’ + longue ’hosszú’]. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át. ⌂ A sezlon alak a német köznyelvi ejtésváltozatot tükrözi.