serte A: 1395 k. ſerke [ɔ: ſerte] (BesztSzj. 660.), de vö. →sertés; 1405 k. ſerte (SchlSzj. 1223.); 1461 Sewrte [szn.] (MNy. 10: 376); 1566 sertoͤiét (NySz.); 1805 sërte (NSz.); nyj. sürt (OrmSz.) J: 1 1395 k. ’erős, kemény szőr; sündisznó tüskéje | Borste; Stachel des Igels’ # (↑); 2 1590 ’hal uszonya | Flosse des Fisches’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 90 [ɔ: 80]); 3 1604 ’ecset | Pinsel’ (Szenczi Molnár: Dict. Feſtoͤſerte a.); 4 1708 ’kerítésnek, sorompónak, gátnak stb. kiálló, hegyes részei, tüskézete | emporstehende Spitzen von Zäunen, Schranken, Dämmen usw.’ (EWUng.); 5 1740 ’nádtető megerősítésénél használt faszegek; rácsszerűen felállított rudacskák | Holznägel zur Befestigung des Rohrdaches; gitterförmig aufgestellte Stängelchen’ (OklSzPótl. sërte-fa a.); 6 1835 ’szálka, szakáll 〈növényeken〉 | Bart 〈Bot〉’ (Tzs. Bart a.); 7 1874 ’zsúptető gerince | First des Strohdaches’ (Nyr. 3: 184)

sertély A: 1685 ſoͤrtéllyi (Comenius: Orb. 55); 1784 ſertvély (Baróti Szabó: KisdedSz. 75); nyj. sörtél, sörtil (ÚMTsz.) J: 1 1685 ’erős, kemény szőr | Borste’ (↑); 2 1897 ’zsúptető gerince | First des Strohdaches’ (Nyr. 18: 288)

A szócsalád alapja, a serte vitatott eredetű. | 1 Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. Kāšγ. sı̈rt ’sörte’; csuv. šǝ̑rt ’serte; len- v. kenderkefe’ [tisztázatlan eredetű]. A török nyelvekben a veláris ı̈ egy szótagú szavakban palatalizálódhat; vö. tat. širt; tob. širt: ’serte’.  ⌂  A szóvégi magyar e ugyancsak a törökből magyarázható, esetleg a szónak a →serke szócsaládjával való keveredéséből; vö. alt. širkene; tel. särkäk; kalm. širkə: ’serte’. Eszerint a *širte magyarba átkerült alakja egy kihalt, csuvasos típusú ótörök nyelvből származhat, míg a sürt változat későbbi analógiás elvonás lehet. – Nem zárható ki azonban, hogy a szóvégi e a magyarban E/3. személyű birtokos személyjel; vö. →epe, →vese stb. 2 Származékszó. |  ⌂  Belső keletkezésű, a →szőr szó származéka; vö. még →sörény. A fgr. *ś ősmagyar kori sz : s megfelelése nyelvjárási különfejlődés maradványa lehet; vö. még →szenved : →senyved, →sző¹ : →sövény stb. A szóvég valószínűleg -te ~ -ta denominális névszóképző; vö. →pacsirta.

A serte származékszó. |  ⌂  A serte szóhoz képest valószínűleg másodlagos keletkezésű sertély -ly denominális névszóképzővel jött létre a serte szóból; vö. →személy, zugoly (→zug) stb.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; Ligeti: TörK. 286; EWUng.→ sertés, szőr