serpenyő A: 1395 k. ſerpeny̋e (BesztSzj. 1295.); 1416 u./¹ ſeꝛpeno̗bèn, ſèꝛpèno̗kèt (BécsiK. 86); 1429 serpenyew (NytudÉrt. 50: 79); 1494 Cherpenew (OklSz.); 1528 serpenyw (OklSz.); 1533 Serpoͤnoͤ (Murm. 1860.); 1550 k. serpene (KolGl.); 1566 soͤrpoͤnéc (Heltai: Fab. 180); 1805 sërpenyö́, sërpenyǘ (Verseghy: TisztaMagy. 319, 328); nyj. cserpenyü (MTsz.); sërpënyü (Nyatl. lábas a.) J: 1 1395 ’nyeles v. kétfülű, sütésre v. olvasztásra stb. használt, rendszerint lapos edény | Pfanne’ (↑); 2 1573 ’mérlegcsésze, mérlegtálca | Waagschale’ (OklSz.); 3 1597 ’lőporos csésze a kovás fegyveren | Zündpfanne am Steinschloßgewehr’ (OklSz.)
Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott. | 1 Egy déli szláv nyelvből ered. | ≡ Vö. blg. черепна ’agyagból készült sütőedény’; szbhv. crijepnja ’ua.’, (Kaj) črepjna ’edény’; szln. črepnja ’cserépdarab; tégely; kalácssütő edény’ [< szláv *čerp- ’cserép’]. ⌂ E származtatás szerint a magyarban a szó eleji cs-s változat az eredeti, míg a szókezdő s dezaffrikálódás eredménye. A serpenyő alak keletkezésénél fontos szerepet játszott a mássalhangzó-torlódás feloldása is, és a szóvég (a hangrendi kiegyenlítődést követően) a →kagyló, →szittyó stb. végződéséhez hasonló fejlődésen ment keresztül. 2 Egy német szókapcsolat alapján jött létre. | ≡ Vö. ném. (kor. úfn.) *scherpene pfanne ’agyagserpenyő’ [a jelző eredetéhez vö. ném. (kfn.) scherbe ’cserép’]. ⌂ Ez magyarázza a szókezdő s-es változatok elsőbbségét az cs-s változatokkal szemben; nehezítő körülmény, hogy hasonló német szókapcsolatra nincsenek adatok. ▣ ⌂ A két magyarázat végül is összefügg egymással; vö. →cserép. Az, hogy a magyar adatok elsősorban fémtárgyakra vonatkoznak, egyik esetben sem mérvadó; a magyar szó (amint a lehetséges átadó nyelvekben fellelhető megfelelők is) eredetileg cserépedényre vonatkozott. – A serpenyő 2. és 3. jelentésében nemrég még az irodalmi nyelv szava volt, ma már kevésbé használatos. ⌂⇒ A magyarból (esetleg visszakölcsönzésként): szbhv. šerpanja, šerpinja ’serpenyő’.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 740; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ cserép, fánk, lábos, serbli