serény A: 1220/ ? Sirund [sz.] [szn.] (VárReg. 55.); (†1194) 1230 k. ? Woyos suren [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 11: 56); 1380 k. ſchereyn (KönSzj. 37.); 1422 Seren [szn.] (OklSz.); 1516 seerenÿsege [sz.] (GömK. 177); 1531 ſereen (TelK. 380); 1542/ ſerinſege [sz.] (Tinódi: Cronica mla); 1549 Sirén [?✐] (RMKT. 2: 254); 1585 serény (Cal. 511); 1590 Soreny (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 131); 1750 ſzerénység [sz.] (Wagner: Phras. Sedulitas a.); 1805 sërény (Verseghy: TisztaMagy.); 1805 sërény (NSz.) J: 1 1220/ ’gyors mozgású, fürge; ügyes | flink; geschickt, tüchtig’ (↑), 1380 k. ’ua.’ (↑); 2 1516 ’nem késlekedő; készséges, buzgólkodó | nicht säumend; willfährig’ (↑); 3 1577 ’szorgalmas; törekvő | fleißig; strebsam’ (KolGl.); 4 1585 ’gyors észjárású, okos | schnelle Auffassung habend, klug’ (Cal. 937); 5 1604 ’éberen őrködő, virrasztó | munter, wachsam’ (Szenczi Molnár: Dict. Vigil a.) Sz: serénykedik 1508 serenkedenek (DöbrK. 31)

Származékszó. |  ⌂  Az alapszóhoz vö. →sürög, →sűrű. A szóvég -ny névszóképző; vö. →kötény, →sövény stb. A jelentésekhez vö. szorgos (→szorgalom), amellyel a serény etimológiai kapcsolatban áll.

☞ TESz.; EWUng.→ cserény, sertepertél, sürög, sűrű, szorgalom