seped † A: 13. sz. közepe/ ſepedyk (ÓMS.) J: ’siránkozik, sírva panaszkodik; sopánkodik | wehklagen; sich beklagen’
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A halk, nem világosan artikulált beszéd, jajveszékelés érzékeltetésére. A →szepeg szócsaláddal függhet össze; a szó eleji s ~ sz hangtani összefüggéséhez vö. →sün, →sövény ~ →sző¹ stb. A szóvég -d kezdő-gyakorító képző; vö. ered (→ereget), →fakad stb. ≂ Valószínűleg idetartoznak: (R.) sepeleg ’panaszkodik’ (1817: NSz.); (N.) sepeg, seppeg ’suttog, sopánkodik’ (1832: NSz.)
☞ MNy. 32: 168; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 329; EWUng.→ szepeg