senkel × A: 1506 senko̗leel (WinklK. 129v); 1591 senkelte (NySz.); 1596 sinkelének [?✐] (NySz.); nyj. sengül, sinkël (ÚMTsz.) J: 1 1506 ’nyújt, kínál | darbieten’ (↑); 2 1583/ ’(be)tölt | einschenken’ (MNy. 79: 180); 3 1607 ’ajándékul ad, ajándékoz | zum Geschenk machen’ (OklSz. mëgsënkël) a.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném., (kfn.) schenken ’beönt; ajándékoz; átad’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. σκάζω ’sántít, biceg’; izl. (óizl.) skakkr ’sánta; ferde’; stb.]. ≋ Megfelelői: szbhv. šenkovati ’ajándékoz’; szlk. šenkovať ’tölt, önt’; stb. ∼ Idetartozik: (R.) senk ’csapszék’ (1880: Nyr. 9: 557), amely a ném. Schenke ’ua.’ szóból származik.