sem A: 1372 u./ ſemegÿ (JókK. 17); 1545 sim (RMNy. 2/2: 59); 1718 sém (SoprSz. 36: 235); nyj. sën (MTsz.) J: ‹mn› 1372 u./ ’(szintén) nem | nicht, kein’ # (↑) | ‹ksz› 1 1372 u./ ’szintén nem | nicht, auch nicht’ # (JókK. 140); 2 [sem ... sem] 1372 u./ ’nem ... szintén nem | weder ... noch’ # (JókK. 140); 3 1651/ ’mint | als’ (Zrínyi: MM. 2: 55) Sz: semleges 1816/ semleges vérű (NSz.) | semlegesít 1838 erő-semlegesítés [sz.] (Figyelmező 1838. aug. 7.: 499); 1844 semlegesíti (NSz.)

Belső keletkezésű, valószínűleg összetett szó. |  ⌂  A →nem² tagadószó + a s ~ ës (az →is változata) nyomatékosító elem mondattani tapadásával jött létre. A korábbi, eredetibb szókapcsolathoz vö. 12. sz. vége/ eſ num ’sem’. A sem alak a szó belseji n kiesésével keletkezett; vö. →se; vö. még lat. neque ’ez sem’ (lat. ne ’nem’ + que ’is’). Eredetileg nyomatékosító tagadószó volt, páros, ill. azonos mondatrészek tagadása következtében vált kötőszóvá. A 3. jelentés hasonlító mondatokban alakult ki. A semleges származékszó a lat. neuter ’közömbös, semmilyen’ (lat. ne ’nem’ + uter ’a kettő közül egyik’ ) hatására keletkezhetett.

☞ TESz.; NyK. 80: 429; TNyt. 1: 495, 2/1: 797; EWUng.→ is, korántsem, még-, nem², sem-, semmi, senki, sincs, soha