selyem [4] A: 1338 ? Schelem [szn.] (MNy. 63: 369); 1349 Selyemzygeth [hn.] (OklSz.); 1351 Selmes [sz.] [hn.] (MNy. 10: 328); 1416 u./ ſèlėm (BécsiK. 67); 1495 e. ſelo̗mnec (GuaryK. 88); 1575 ſellyembe (Heltai: Krón. 168a); 1810 sejem (NSz.) J: 1 1338 ? ’a selyemhernyó gubójából nyert finom szál, ill. az ebből szőtt kelme | Seide’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1540 k. ’aranka, különösen lenfojtó aranka | Seide als Schmarotzerpflanze, haupts. Flachsseide’ (MNy. 11: 133); 3 1848/ ’a kukorica bibeszálainak összessége | Griffel des Maises’ (NSz.) Sz: selymes 1351 [szn.] (↑)

Vándorszó. |  ≡  Hasonló jelentésű megfelelője számos nyelvben megtalálható; vö. mandzsu sirge; mong. sirgek; újperzsa sirah; litv. šil̃kas; or. шёлк, (óor.) šьlkъ; óész. germ. silki; stb.: ’selyem’. Vö. még lat. sericum ’selyemszerű kelme, kendő’. A selyem, megnevezésével együtt, keletről terjedt nyugat felé; vö. még gör. Σῆρες [többes szám] ’a kínaiak, akiktől a selyem származik’. – Az átadó nyelv bizonytalan; valószínűleg valamely kelet-európai nyelv.  ⌂  Minden esetre igen régi, valószínűleg honfoglalás kori átvétel. A szóvég keletkezése azonban tisztázatlan. A 2. és 3. jelentés metafora.

☞ Nyr. 30: 434; MNy. 27: 80; Ethn. 65: 248; TESz.; EWUng.→ cserge, mű-², selyemfiú