segg A: 1357 Vosseggw [sz.] [szn.] (OklSz.); 1405 k. ſeg (SchlSzj. 441.) J: 1 1357 ’fenék, ülep, alfél | Arsch’ # (↑); 2 1395 ? ’vminek az alsó része | unterer Teil’ (OklSz.), 1585 ’ua.’ (Cal. 482); 3 1870 ’női szeméremtest | weibliche Scham’ (CzF.) Sz: segges 1395 Seggesmochar [hn.] (↑)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) säŋo ’lágyék’, (KL.) sāŋk ’ágyék’; cser. (KH.) šəŋγəń ’hátra’, (U.), (B.) šeŋγel ’hátsó; hátsó rész, hátul levő’ [fgr. *śäŋkɜ ’far, ülep’]. Az ugor szó jelentésösszefüggéseihez vö. →ágyék. ⌂ A szó eleji *ś > m. s-hez vö. →sörény, →sövény; a szó belseji *ŋk > m. g (> gg) hangváltozáshoz vö. segít (→segéd), →szeg¹ stb.
☞ Bárczi: SzófSzTold.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ ségUN UEW. № 951