savó A: 1395 k. ſauo (BesztSzj. 1016.); nyj. sahu, saju, sau (MTsz.); suó (OrmSz.) J: 1 1395 k. ’az aludttejből kiváló savanykás ízű folyadék | Molke’ # (↑); 2 1577 k. ’vérnek, szöveti nedveknek kocsonyásodó anyagoktól mentes része | Serum’ (OrvK. 224)
Származékszó egy ugor vagy finnugor eredetű tőből. | ⌂ A tőhöz vö. →savanyú; vö. még a más irányú fejlődéssel keletkezett →só-t. A szóvég -ó névszóképző; vö. ormó (→orom), apó (→apa). A savó-ban egyaránt megőrződött a tő sósságra, ill. savanyú ízre utaló jelentése is. A két ízérzet egyazon szóval való megnevezéséhez vö. sós tej ’állatnak ellés utáni első teje’ (1533: Murm. 2148.), ’savanyú tej’ (1577: KolGl.); vö. még →sóska. A 2. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.
☞ MNy. 27: 118; TESz.; MSzFE. savanyú a.; EWUng.→ savanyú, sóUN UEW. № 101