sas A: 1213/ Sos [hn.] (VárReg. 147.); 1214/ ? Saſhad [sz.] [hn.] (VárReg. 287.); 1256 Sasad [hn.] (ZichyOkm. 1: 11); 1525 k. Saas keselÿw (MNy. 11: 82) J: 1 1213/ ’egy fajta ragadozó madár | Adler’ # (↑); 2 1713 ’bevésett gerenda | eingekerbter Balken; Kerbe’ (HOklSzj. 123); 3 1768 ’sasszeg; horog | Splint; Haken’ (MNy. 60: 488); 4 1897 ’köröm | Nagel’ (Nyr. 26: 189)
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. zürj. (Sz.), (P.) śuź ’(füles)bagoly’; lp. (norv.) cisku ’sólyom’ [fgr. *čaćkɜ ’egy fajta ragadozómadár: sas, keselyű, sólyom, héja’]. ⌂ A hangmegfelelések szabálytalanok. A szó belseji *ćk > m. s hangváltozáshoz vö. →fos. A 2. jelentés szemantikai alapja tisztázatlan. A 4. jelentés önállósulás útján alakult ki a →sasszeg-ből.