saru [5] A: 1211 ? Sorud [sz.] [szn.] (OklSz.); 1380 k. ſarwaro [u-v] (KönSzj. 145.); 1395 k. ʒaru (BesztSzj. 646.); 1416 u./¹ ſaꝛiat (BécsiK. 9) J: 1 1211 ? ’lábbeli; szíjakkal, pántokkal a lábhoz erősített bőrtalp | Schuhwerk, Fußbekleidung; Sandale’ # (↑), 1380 k. ’ua.’ (↑); 2 [vas~] 1685 ’vminek a megfogásához, alátámasztásához alkalmazott szerkezet | Auflager, Widerlager’ (NySz.) Sz: saruz 1416 u./² ſaꝛuʒtaſſanac m̄g [sz.] (MünchK. 41ra) | sarus 1531 ſarws (ÉrsK. 220)

 Ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. čaruq ’cipő’; gag. čarı̈k ’durva, házilag készített lábbeli’; kaz. šarı̈q ’durva bőrcipő’; stb. [? < török *čar- ’körbeteker’].  ≋  Megfelelői: újperzsa čārūq; arab šarḫ; or.  (N.) чары [többes szám] stb.: ’egy fajta lábbeli’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *čaruq. A szó eleji cs > s dezaffrikálódáshoz vö. →sátor, →seprő; a szóvéghez vö. →apró, →ocsú stb. A szóvégi ú rövidüléséhez vö. →kapu. Eredetileg egy fajta, hosszú szárú csizmát jelölhetett; a ’szandál’ jelentésárnyalat a török hódoltság alatt, oszmán-török hatásra vált elterjedtté. A 2. jelentés metafora.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; MNy. 31: 281; TESz.; Ligeti: TörK. 57, 318; EWUng.→ vas-¹