sarló A: 1018 k. Ζαλέση [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 376); 1109 Sorlous [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 11); 1113 Sorlo [hn.] (Melich: HonfMg. 360); 1138/ Sarlaudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 204); 1156 ſurlou [hn.] (MNL (OL) Dl. 238264); 1285/ Sarlou [hn.] (MHH. 2: 18); 1312 Sorrou [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 470); 1395 k. ſarlow (BesztSzj. 741.); 1585 k. sallo (Gl.); 1818 soru (NSz.); 1863 Solló (Kriza [szerk.] Vadr. 516); nyj. sāró (OrmSz.); saló (ÚMTsz.); sarú, sorú (MTsz.) J: 1 1018 k./ ? ’rövid nyélre erősített, félkör alakú penge | Sichel’ # (↑), 1109 ’ua.’ (↑); 2 1595 ’szőlőmetsző kés | Winzermesser’ (Ver. 94.); 3 1789/ ’félköríves alakzat | sichelförmiges Gebilde’ (Kazinczy: Lev. 1: 379) Sz: sarlós 1109 [hn.] (↑) | sarlóz 1815 sarlózta (NSz.)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Csuv. śurla ’sarló’ [csuv. *śur- ’fénylik, világít’; vö. köztörök yar- ’ua.’].  ≋  Megfelelői: zürj. ćarla; votj. śurlo; cser. sarla: ’sarló’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *čarlaq. A szó eleji cs > s dezaffrikálódáshoz vö. →sajt, →sereg, a szóvégi ó-hoz vö. →apró, →borsó stb. A 2. és 3. jelentés metafora az eredeti 1. jelentés alapján.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; Németh-Eml. 170; Ligeti: TörK. 448, 527; EWUng.