sarkantyú A: 1380 k. ſcharkankyu [ɔ: ſcharkantyu] (KönSzj. 121.); 1395 k. sarcantíu (BesztSzj. 990.); 1405 k. ſorcante (SchlSzj. 1405.); 1453 Sarkantys [sz.] [szn.] (ZichyOkm. 9: 379); 1460/ Sarkanthews [sz.] [szn.] (MNy. 83: 70); 1519 ſorkanty̋ýath (JordK. 675); 1545 ieg sarkont'wt (OklSz. jég-sarkantyú a.); 1575 ſarkanttyait (Heltai: Krón. 176a); 1599 sarkantyó [?✐] (OklSz.); 1640 Sarkanytyuszta [sz.] (NySz.); 1808 Sarkaltyú (Sándor I.: Toldalék) J: 1 1380 k. ’a ló ösztökélésére szolgáló, a lábbeli sarkához erősített fémeszköz | Sporn’ (↑); 2 1540 k. ’〈növénynévként, növénynév elemeként; virág részének neveként〉 | 〈als Pflanzenname, als Element eines Pflanzennamens | als Name eines Teils einer Blume〉’ (MNy. 11: 132); 3 1794 ’egyes állatok csüdjén fölfelé görbülő karomféle; sarok kinövése, megvastagodott része | Art Kralle an der Fessel; Anwuchs an der Ferse’ (NSz.); 4 1799 ’egy fajta gát | Buhne’ (NSz.); 5 [ ~csont is] 1870 ’szárnyasállat kulcscsontja | Schlüsselbein des Geflügels’ (NSz.) Sz: sarkantyús 1453 [szn.] (↑) | sarkantyúz 1552 megis ſarkanttyuzuc (Heltai: Dial. B6a) | sarkantyúka 1817 sarkantyúka ’〈növénynév〉 | Kapuzinerkresse (Tropaeolum maius)’ (NSz.)

Szófajváltással keletkezett egy relatív fiktív tő származékából. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ú képzővel. A relatív tő a →serkent veláris változata. A szó alaktani és jelentéstani felépítésére, ill. jelentésváltozására a →sarok szó is hatást gyakorolhatott.

☞ Nyr. 44: 42; NytudÉrt. 30: 50; TESz.; EWUng.→ serkent