sarcol A: 1542 saczolny [sz.] (LevT. 1: 15); 1550 saccolasokrol [sz.] (OklSz. sarcolás a.); 1561 Sarczolasarol [sz.] (MNy. 68: 90); 1591 sátzolá (NySz.); 1647 sanczoltatta [sz.] (NySz.) J: 1 1542 ’adót kivet, behajt; 〈háborúban〉 fosztogat, kifoszt | Steuer auferlegen, eintreiben; plündern’ (↑); 2 1558 ’adót, váltságdíjat fizet | Steuer, Lösegeld zahlen’ (RMNy. 2/2: 179); 3 1575 ’szerződést, egyezményt, megállapodást köt | Vertrag, Abkommen schließen’ (Heltai: Krón. 92a); 4 1838 ’erőszakosan kicsikar vmit | jmdm etw abdringen, abkriegen’ (Tsz.); 5 1891 ’kínoz, gyötör; szid | quälen, peinigen; schimpfen’ (MTsz.)

sarc A: 1561 Sarczát (NySz.); 1594 sacczok (OklSz.); 1651 sanczát (NySz.) J: 1 1561 ’váltságdíj | Lösegeld’ (↑); 2 1604 ’szerződés, megegyezés, megállapodás | Vertrag, Abkommen’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1620 ’〈megszállóknak fizetett〉 adó, szolgáltatás | Steuer, Abgabe 〈an die Besatzungsmacht〉’ (NySz.); 4 1838 ’erővel kicsikart jószág | von jmdm erzwungenes Gut’ (Tsz.); 5 1940–1942 ’kínzás, gyötrés | Peinigung, Quälerei’ (ÚMTsz.)

A szócsalád alapja, a sarcol német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (R. f.-ném.), (R.) schatzen ’pénzt gyűjt, kincset felhalmoz; adót vet ki; váltságdíjat fizettet; adót fizet’ [< ném. Schatz ’pénz(érme), gazdagság’, (R.) ’vételár; adó, kötelező beszolgáltatás’]. Vö. még ném. brandschatzen ’vmely városra gyújtogatás és fosztogatás terhe alatt kirótt adó’.  ⇒⌂  A szó valószínűleg bajor-osztrák közvetítéssel került a magyarba.  ⌂  A szó belseji rc, ill. nc hangkapcsolathoz vö. →fércel, ill. →gerinc stb.

A sarc elvonás. |  ⌂  A sarc – különösképpen 1–3. jelentésében – elsősorban a sarcol-ból keletkezhetett elvonással, azonban az 1. és 3. jelentés esetében az sem lehetetlen, hogy a ném. Schatz  (↑) átvétele.

A szócsaládhoz még |  ⌂⇒  A magyarból: szlk. šarcovať ’sarcol’.

☞ TESz.; EWUng.→ saccol