sanyargat A: 1506 Sanÿar gassad megh [sanyargat □] (WinklK. 239); 1750 sonyargathasson [sz.] (NSz.); 1784 sonyorgatás (NSz.) J: 1 1506 ’kínoz, gyötör | quälen’ # (↑); 2 1616 ? ’nélkülözések, megaláztatások elviselésére kényszerít | abtöten’ (NySz.), 1636 ’ua.’ (NySz.)
sanyarú [7/2] A: 1513 sanaru (NagyszK. 124); 1519 ſanyarvb (CornK. 92); 1521 sanÿarosagot [sz.] (ApMélt. 13); 1527 ſanyarwas [sz.] (ÉrdyK. 406); 1566 sannyarúságban [sz.] (Heltai: Fab. 55); 1667 sanyarán (NySz.); 1777 sonyorú (NSz.) J: ‹mn› 1 1513 ’kínzó, fájdalmat okozó | schmerzlich’ (↑); 2 1521 ’szűkös, nyomasztó, keserves 〈helyzet, körülmény〉 | kümmerlich’ (↑); 3 1594 e./ ’nagyon kemény, merev | sehr streng’ (Balassi: Camp. 37); 4 1667 ’dermesztő, zord 〈időjárás, évszak〉 | rauh 〈Witterung, Jahreszei〉’ (Lippay: PosoniK. 3: 243); 5 1784 ’savanyú, csípős, kellemetlen ízű | sauer; scharf’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 25); 6 1784 ’töpörödött | verhutzelt’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 25) | ‹fn› 1824 ’sanyarúságos, keserves helyzet | schwere Lage’ (NSz.)
sanyarít A: 1519 megh ſanýaroýcʒatok [sanyarojt □] (JordK. 100); 1529 e. meg sanÿarita (VirgK. 50v); 1641 meg-sanyarít (NySz.); 1669 meg mesanyaréttya [t-j] (NySz.) J: ’sanyargat | quälen, abtöten’
sanyar ‹nsz› † A: 1522 ? Sanyar [szn.] (MNyTK. 86: 72); 1805 sanyar (Szily: NyÚSz.); nyj. senyer (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1522 ? ’kínzó, fájdalmat okozó | schmerzlich’ (↑), 1813 ’ua.’ (NSz.); 2 1522 ? ’kemény, merev, szigorú | streng’ (↑), 1813 ’ua.’ (NSz.); 3 1522 ? ’nyomorult, siralmas | elend, kümmerlich’ (↑), 1815 ’ua.’ (NSz.) | ‹fn› 1 1815 ’erőszak, kényszer, hatalom | Gewalt’ (NSz.); 2 1820 ’fáradság, vesződség, baj(lódás), kín, gyötrelem | Plage, Qual’ (NSz.); 3 1824 ’ínség, nyomorúság, nyomor | Elend’ (NSz.)
sanyarog [1] A: 1558 sanjarogÿon [g-j] (RMNy. 2/2: 148); 1791 sanyorog (NSz.); 1793 sonyorgó [sz.] (NSz.); 1805 sanyarg (NSz.) J: 1 1558 ’nélkülözve, nehéz körülmények között tengődve él, senyved | sich dahinfristen’ (↑); 2 1808 ’sajog, fáj | schmerzen’ (NSz.); 3 1838 ’összehúzódik, összekuporodik | sich zusammenkrümmen’ (Tsz.); 4 1843/ ’〈növény〉 senyved | siechen 〈Pflanze〉’ (NSz.)
sanyarodik ∆ A: 1626–1627 meg ... sanyarodnunk [sz.] (NySz.); 1787 sanyarodik [▽] (NSz.) J: 1 1626–1627 ’elgyötörtté, megkínzottá válik | gepeinigt werden’ (↑); 2 1828 ’összetöpörödik, összeszárad | zusammenschrumpfen’ (NSz.); 3 1879 ’zsibbad, megmerevedik | erstarren’ (Nyr. 8: 569)
sanyar ‹ige› † A: 1770 sanyarta (Kalmár: Prodr. 223) J: ’sanyargat, kínoz | quälen’
A sanyar névszó és ige származészavak egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű és a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügghet a →sindik, ill. a →senyved szócsaládjának tövével. – A korai igék és a sanyarú alapszava a sanyar ige lehetett, noha utóbbi csak későbbről adatolható. A szóvég -r gyakorító képző. A korai igék szóvége különböző gyakorító képzők, ill. -ít műveltető képző.
A sanyarú származékszó. | ⌂ A sanyarú -ú (folyamatos) melléknévi igenévképzővel keletkezett; vö. →szigorú, →szomorú stb. Azonban azzal is számolhatunk, hogy a sanyar ige csupán másodlagos alakulat, és elvonással keletkezett a szócsalád korábbi tagjaiból.
A sanyar származékszó. | ⌂ A sanyar névszó feltehetőleg a szótőből keletkezett -r deverbális képzővel, amely valószínűleg a sanyar ige és a névszó párhuzamos képzésére szolgált; vö. →fodor.
☞ MNy. 62: 465; TESz.; Kylstra-Eml. 16; EWUng.→ senyved, sindik