sandal ‹nsz› † A: 1481 Sandal [szn.] (OklSz.); 1533 Sandal (Murm. 658.); 1575 szandal (NySz.); 1604 Sandály (Szenczi Molnár: Dict. Pétus a.) J: 1 1481 ? ’kancsal; félszemű | schielend; einäugig’ (↑), 1533 ’ua.’ (↑); 2 1481 ? ’álnok, alattomos, ravasz; irigy | hinterlistig; neidisch’ (↑), 1666 ’ua.’ (NySz.) Sz: sandalság 1577 k. Sandalſagrol (OrvK. 432)

sandal ‹ige› † A: 1663 Sandalsz (NySz.) J: ’kajánul pillant vkire, vhova | scheel blicken’

sanda × A: 1713 sandát (Kis-Viczay: Sel. 79) J: 1 1713 ’kancsal | schielend’ (↑); 2 1791/ ’alattomos, bizalmatlan; irigykedő | hinterlistig; neidisch’ (NySz.) Sz: sandít 1784 ſandítani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 78) | sandaság 1815/ sandaságnak (NSz.)

Valószínűleg a szócsalád alapja, a sandal névszó bizonytalan eredetű, esetleg egy fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  ÍA szótő onomatopoetikus eredetű lehetett és a →somfordál, →sompolyodik stb. tövével, valamint esetleg a →sunyik tövével áll összefüggésben. A szóvég -l névszóképző; vö. fonal (→fon), →kancsal stb. A sandal névszói és igei alakja közti jelentéstani kapcsolat bizonytalan; a sandal névszót feltehetőleg a →szabad analógiájára igeként értelmezték.

A sanda elvonás. |  ⌂  A sandal-ból lett elvonva.

☞ TESz.; EWUng.→ somfordál, sompolyodik, sunyik