salavári × A: 1585 salauári (Cal. 151); 1605 Salauarditt (MNy. 61: 479); 1706 salvárnak (MonÍrók. 36: 57); 1724 sallavardi (MNy. 58: 227); 1735 Salavardét (MNy. 58: 227); 1737 szalavárdi (Ethn. 96: 257); 1790 Salavárgyiát (NSz.); 1805 salavárdiáját [salavárdia □] (NSz.); 1825 solovári (NSz.); nyj. salavárét (ÚMTsz.); csalavári (MTsz.) J: ‹fn› 1 1585 ’lábbeli, főleg harisnya; nadrág, különösen buggyos nadrág | Hose, haupts. Pluderhose; Beinbekleidung’ (↑); 2 1792 ’rövid (bőrből való) felső nadrág | kurze (lederne) Überhose’ (Baróti Szabó: KisdedSz.) | ‹mn› 1808 ’szeles, bolondos | schußlig; närrisch’ (NSz.)

Vándorszó. |  ≡  Oszm. șalvar ’bő nadrág, bugyogó’; blg. шалвари ’hosszú, bő, női bugyogó’; szbhv. šalvare ’bő nadrág, bugyogó’, (R.) šàlvari ’ua.’; ukr. шаровари ’ua.’; rom. șalvari, (R.) șolovari ’ua.’; ném.  (baj.-osztr.) schalwars ’lovaglónadrág’; stb. Az oszmán-török terjesztette el [< újperzsa šalwār ’nadrág’].  ⌂  A magyarban a három szótagú változatok lehetnek az eredetibbek; ezek – szóföldrajzi okokból – főleg a szerbhorvátból és a románból származnak. – A di, valamint a dia, ill. a gyia szóvégű változatok analógiás fejlemények a magyarban. A melléknévi jelentés keletkezése bizonytalan, esetleg metonímia a bohóc ruházata alapján.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 473; TESz.; EWUng.