saláta A: 1500 k. Salatha (MNy. 21: 141); 1519 ʒalathawal (JordK. 134); 1585 salyata (Cal. 16); 1795 Solátát (NSz.); 1800 Sajata (Márton J.: MNSz.–NMSz. 342); nyj. selyáta, zsëláta (ÚMTsz.) J: 1 1500 k. ’fejes saláta | Kopfsalat’ # (↑); 2 1519 ’különféle salátanövények; vegyes saláta | versch. Salatpflanzen’ (↑); 3 1533 ? ’saláta 〈mint étel〉; vegyes saláta | Salat 〈als Speise〉; gemischter Salat’ # (Murm. 2475.), 1560 k. ’ua.’ (GyöngySzt. 231.); 4 1860 ’régi, kopott könyv | zerschlissenes Buch’ (NSz.)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (N.) salata, ṣalata, šalata ’saláta(növény); saláta ‹étel›’ [< ol. salare, insalare ’(be)sóz’; vö. még lat.  (kés.) salatus ’sós’; ez a lat. sal ’só’ szóra megy vissza].  ≋  Megfelelői: ném. Salat; cseh salát; le. salata; stb.: ’saláta’. Vö. még lat.  (h.) salata ’(olasz módra készített) saláta’.  ⇒⌂  A szó az itáliai kertkultúra hatására honosodott meg a magyarban; vö. →articsóka, →spárga¹ stb.  ⌂  A szó eleji s-hez vö. →sája stb.; a régiségben sz-es változata is volt; vö. →szamár stb.

☞ TESz.; EWUng.→ salétrom, szaladin, szalámi, szalicil, szalmiák, szalonna, szil², szósz