saját A: 1344 Sayath [hn.] (FNESz. Siád a.); 1520 saÿatnekil (GyöngyGl. 213.); 1863 siját, seͦját (Kriza [szerk.] Vadr. 516) J: ‹fn› 1 1344 ? ’vagyon, tulajdon, birtok | Eigentum, Besitz’ (↑), 1520 ’ua.’ (↑); 2 1648 ’hozzátartozó | Angehöriger’ (NySz.); 3 1818 ’sajátosság, egyéni jellemző | Eigentümlichkeit’ (NSz.) | ‹nm› 1 1525/ ’vkihez tartozó, tulajdonát képező | jmdm als Besitz zugehörig, eigen’ # (TörtTár 1908: 84); 2 1818 ? ’sajátos, egyéni | eigenartig, individuell’ (NSz.), 1832 ’ua.’ (NSz.); 3 [ ~ magam, ~, ~ magad stb.] 1856/ ’én magam, te magad, stb. 〈nyomatékosító szóként〉 | ich, du usw. selbst 〈als Verstärkungsw〉’ (NSz.) Sz: sajátság 1577 Saiatsag ’vagyon, tulajdon, birtok | Eigentum’ (KolGl.); 1810/ ’egyéni tulajdonság | Eigenart’ (NSz.) | sajátos 1780 k. Sajátos ’tulajdonnal rendelkező | besitzend, eigentümerisch’ (Nyr. 30: 472); 1832 ’egyéni, vkire, vmire jellemző | eigentümlich’ (MNy. 4: 420) | sajátosság 1827 sajátosságot ’a birtokolt dolog, a tulajdon | Eigentum’ (TudGyűjt. 11/2: 115); 1838 sajátosságos [sz.] (NSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A seját, siját változatok elhasonulással keletkeztek. Eredetileg névmás lehetett, főnévvé jelzős kapcsolatban vált, önállósulás útján.
☞ TESz.; EWUng.