sah A: 1535 k. Saah (Zay: Lánd. 6); 1546 Sahizmail [szn.] (RMKT. 3: 254); 1555 sah (MonÍrók. 3: 189); 1812 Saknak (NSz.) J: ’a perzsa (iráni) uralkodó, ill. ennek címe | Schah’
Oszmán-török jövevényszó. | ≡ Oszm. șāh, (N.) šah, šā: ’uralkodó, vezér; perzsa király; szultán; királynő; király ‹sakkfigura›’ [< újperzsa šāh ’uralkodó, király’ < óperzsa χšāyaƥiya ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ném. Schah; ang. shah; fr. chah, shah; stb.: ’sah’. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza: sahin ’sivatagi sólyom’ (1972: NytudÉrt. 120: 13), ez a ném. Schachin ’ua.’ szóból jött létre.