safarina † A: 1418–1422 Schaffarinnà (Gl.); 1545 papsaffarinaÿa (MNy. 13: 257); 1568 safarinakat (NySz.) J: 1 1418–1422 ’kocsmai felszolgálónő; szajha, kurva | Schankwirtin; Hure’ (↑); 2 1545 ’ágyas 〈főleg papoké〉 | Kebse 〈haupts. von Priestern〉’ (↑); 3 1622 ’kulcsárnő, gazdasszony, házvezetőnő | Beschließerin, Hausverwalterin’ (Nyr. 6: 407)

Német jövevényszó, esetleg a latin  (h.) közvetítésével is. |  ≡  Ném.  (kfn. baj.-osztr.) schaffærine, (h. baj.-osztr.) schafferin: ’kulcsárnő, gazdasszony, házvezetőnő’; – vö. még lat.  (h.) safarina ’ua.’. A németben a ném.  (kfn.) schaffære ’intéző, gondnok; felügyelő; ispán, sáfár’ szóból (vö. →sáfár) származik.  ⌂  Az átvétel még a 14. sz. közepe előtt végbemehetett, még mielőtt a bajor-osztrák nyelvjárásból eltűnt a középnémet szóvégi e. A szóvégi a hanghelyettesítéssel keletkezett (vö. →cérna, →ciha) emellett a (magyarországi) latin szó hangalakja is hatással lehetett rá. 1. és 2. pejoratív jelentése a valószínűleg eredeti 3. jelentés alapján a magyarban keletkezett.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ sáfár