sőre × A: 1661 sőréjét (MonTME. 1: 296); 1711 sőreje (OklSz.) J: ‹fn› 1 1661 ’hízómarha | Mastvieh’ (↑); 2 1724 ’hízlalás | Mast’ (MNy. 38: 306); 3 1807 ’marhalegelő | Viehweide’ (Nyr. 108: 376) | ‹mn› 1690 ’hízó 〈marha〉 | Mast- 〈zB. Mastvieh, -ochse〉’ (Nyr. 22: 520)
Származékszó. | ⌂ Az alapszóhoz vö. →sürög, →sűrű. A végződés -e (folyamatos) melléknévi igenévképző. Eredetileg egy folyamatos melléknévi igenev lehetett. A főnévi 2., 3. jelentés metonimikusan fejlődött ki az 1. főnévi jelentés alapján. ≂ Tisztázatlan idetartozású: 1193 Soruuld [sz.], [hn.] (ÓMOlv. 56).