sürög [1] A: 1057/ ? Sergys [sz.] [szn.] (Györffy: DHA. I: 161); 1536 ſÿrgewdÿk wala [sz.] (Pesti: NTest. 142v.); 1566 suͤreg forog (Heltai: Fab. 103); 1585 soͤrgoͤloͤdes [sz.] (Cal. 751 [ɔ: 749]); 1591 szuͤrgoͤloͤdgyetec [sz.] (NySz.); 1632 sürgés forgásból [sz.] (NySz.); 1695/ sürög (NySz.); 1792 ſireg (Baróti Szabó: KisdedSz. 224); 1805 sürg (NSz.); 1845 süröngve [sz.] (NSz.); 1847 sereg (NSz.); 1878 sėrėg (NSz.); nyj. sörög (MTsz. sërëg a.); sürrög (MTsz. sürög a.) J: 1 1536 ’szorgoskodik | sich beeifern, geschäftig tun’ (↑); 2 1632 ’forgolódik vhol; forgolódik vki körül | sich umtun; sich um jmdn herumtun’ (↑); 3 1804 ’sietve igyekszik vhová | eilen’ (NSz.); 4 1837 ’perdül, forog; táncol | sich drehen; tanzen’ (NSz.); 5 1843 ’hemzseg, nyüzsög; nyüzsögve tódul vhová | schwärmen, wimmeln; sich schwärmend drängen’ (NSz.); 6 1859 ? ’pezseg, élénken folyik 〈élet, tevékenység〉 | brausen 〈Leben, Tätigkeit〉’ (NSz.), 1879 ’ua.’ (NSz.) Sz: sürgődik 1536 ſÿrgewdÿk wala ’szorgoskodik | sich beeifern, geschäftig tun’ (Pesti: NTest. 142v.) | sürgölődik 1585 soͤrgoͤloͤdes [sz.] ’forgolódik vki körül; hízelegve sündörög vki körül | sich um jmdn herumtun; scharwenzeln’ (Cal. 751 [ɔ: 749]); 1591 ’szorgoskodik | sich beeifern, geschäftig tun’ (NySz.)
sürget A: 1584–1588 Suͤrgetik (MNy. 75: 510); 1766 soͤrgetné (NSz.); 1839 sërgetyű [sz.] (MTsz.); nyj. sírgettem-forgattam (MTsz. sërget a.) J: 1 1584–1588 ’szorongat, kényszerű helyzetbe hoz, zaklat, üldöz | bedrängen, verfolgen, belästigen’ (↑); 2 1603 ’siettet | auf etw drängen, etw betreiben bzw. jmdn antreiben’ # (TörtTár 1862: 163); 3 1839 ’pörget, forgat | drehen’ (MTsz. sërgetyű a.) Sz: sürgetős 1784 sürgetö́s (NSz.)
sürgős A: 1829 sürgös (Koszorú 9: 40); 1832 sürgősebb (NSz.); nyj. csürgüs (ÚMTsz.); sirgős (Bálint: SzegSz.) J: 1 1829 ’gyorsan elintézendő, siettető | eilig, dringend’ # (↑); 2 1832 ’sürgés-forgással teli, eleven, pezsdülő | rege, bewegt’ (↑)
sürgöny A: 1834 Sürgöny (MathMűsz.) J: 1 1834 ’sürgős, fontos hivatalos irat, diplomáciai levél | Eilnachricht’ (↑); 2 1846 ’vmire buzdító, sarkalló dolog, eszköz | Antreibung’ (NSz.); 3 1848 ’futár | Eilbote’ (NSz.); 4 1848 ’távirat | Telegramm’ (NSz.) Sz: sürgönyöz 1854 sürgönyözés [sz.] (NSz.)
A szócsalád alapja, a sürög származékszó. | ⌂ Az alapszó egy ősi ige, amelynek adatolt előfordulása valószínűleg a sür ’igyekszik, sürög-forog’ (1840: NSz.). Ugyanez az ige ikerszó előtagjaként is felbukkan: sű-forr ’nyüzsög’ (1819: NSz.), sürr-forr ’ua.’ (1833: NSz.). A szórokonság korábbról adatolható tagjai (pl. →serdül, →serény, →serkent, →sűrű stb.) a feltehető alapige korai meglétére mutatnak meglehetősen kései felbukkanásának ellenére is. Ennek az igének a veláris párjához vö. →sarjú, →sor² (→sorol). A sürög végződése -g gyakorító képző. ∼ Valószínűleg idetartozik: 1138/ Surgudi [sz.], [szn.] (MNy. 32: 132).
A szócsalád többi tagja szintén származékszó. | ⌂ A sürög igéből jöttek létre. A sürget végződése műveltető -t képző; a sürgős és a sürgöny pedig nyelvújítási alkotás melléknév-, ill. főnévképzővel, az utóbbihoz vö. →mozdony. A sürgős a sürget igéhez tartozó sürgetős származékot (↑) váltotta fel a nyelvhasználatban. ⊚ A sürgöny 4. jelentésében hosszú időn át köznyelvi elemnek számított.
☞ TESz. sürget a. is; EWUng.→ sarjú, serdül, serény, sérikál, serít, serkent, sertepertél, sorol, sőre, sűrű, szorgalom