süly A: 1109 ? Sild [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 366); 1121/ ? Siul [hn.] (MNy. 23: 362); 1138/ ? Suhul [szn.] (MNy. 32: 205); 1138/ ? Suuledi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1259 ? Sul [hn.] (FNESz. Sülysáp a.); 1500 k. Swlÿ (CasGl. 37.); 16. sz. süöl (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 308); 1578 Szuͤl fuͤ (Gombocz E.: BotTört. 52); 1727 k. süjjnek (Ethn. 3: 63); 1742 sülnek (NSz.); 1812 sühel (MNy. 71: 252); 1824 sűj köszvény (NSz.); 1838 süh (Tsz.) J: 1 1500 k. ’különféle, keléssel, váladékos duzzanattal járó betegségek neveként (pl. aranyér, árpa szemhéjon, polip, vérbaj, skorbut) | 〈zur Benennung versch. Krankheiten (Hämorrhoiden, Syphilis usw.)〉’ (↑); 2 1824 ? ’ 〈szitokszóként〉 | 〈als Schimpfwort〉’ (NSz.), 1835/ ’ua.’ (NSz.); 3 1952 ’csomó a fában | Knorren’ (OrmSz.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Cser.  (KH.) šəγəľ; md.  (E.) śiľge, (M.) śiľgä; finn syylä, (N.) syklä; lapp  (R.) tjåkle vagy (É.) ciw’hle vagy (É.) čikkâlâs; – szelk. šī̮la, sēla: ’szemölcs’ [uráli *ćᴕ̈kľä vagy *ćᴕ̈klä: ’ua.’].  ≋  Megfelelői: tar. sögäl, sökel; kalm. sȫl stb.: ’ua.’.  ⌂  Az uráli első szótagbeli palatális magánhangzó i vagy ü lehetett. Az ősmagyarban bizonyosan végbement egy kl > lk hangátvetés; a magyar l ~ ly hangmegfeleléshez is vö. →toll.  ≂  Esetleg idetartozik: sul, suly ’‹különféle betegségek megnevezéseként›’  (1595: NySz.); visszakölcsönzés lehet a szerbhorvátból; vö. szbhv. šuljevi ’aranyér; (kóros) orrvérzés’.  ⌂  Az 1. jelentés különféle betegségek neveként alkalmazott jelentésárnyalatainak pontos elhatárolását a rendelkezésre álló adatok nem teszik lehetővé.  ⚠  A németből, ill. valamely déli szláv nyelvből való származtatása téves.

☞ FUF. 11: 263; TESz.; MSzFE.; MNy. 79: 82; Hadrovics: UElSk. 484; SzKözl. 1985: 21; EWUng.UN UEW. № 63