súrol [1] A: 1600 k. sorold (Radvánszky: Szak. 187); 1615 k. súrolva [?✐] [sz.] (MonÍrók. 8: 75); 1636 surollya [l-j] (NySz.); 1655 surlódik [sz.] (MNy. 4: 15); 1792 suralóztok [sz.] (NSz.); 1793 súrrolni [sz.] (NSz.); 1805 Zsarolási [sz.] (NSz.); 1820 sórolni [sz.] (NSz.); 1863 Sullódik [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 516) J: 1 1600 k. ’dörzsöl, dörgöl, horzsol | reiben’ (↑); 2 1615 k. ’érint, hozzáér; nagyon megközelít, csaknem elér vmit | leicht berühren, streifen; etw beinahe erreichen’ # (↑); 3 1753 ’sikál, dörzsölve tisztít | scheuern’ # (Mikes: TLev. 209); 4 1792 ’csiszol; koptat | polieren; (ab)wetzen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1820 ’reszel | schaben, raspeln’ (NSz.) Sz: surlódik 1655 (↑)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő a →surrog szócsaládéval azonos. A végződés gyakorító képző. Nem zárható ki, hogy a súrol tulajdonképpen egy ősi igére megy vissza, amelynek adatolt változata a →sor² (→sorol).  ⚠  Németből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ sorol, surrog, zsurló, zsurmol