sújt A: 1465 Swÿtho [sz.] [szn.] (MNy. 10: 328); 1536 ſwÿtold... meg [sz.] (Pesti: Fab. 54b); 1552 ſoytogattya [sz.] (Heltai: Dial. L3a); 1805 sút (NSz.); 1863 Sójtós [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 516); nyj. sutani [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1465 ? ’〈bottal, ostorral stb.〉 üt, megüt | schlagen 〈mit einem Stock, mit einer Peitsche usw.〉’ (↑), 1536 ’ua.’ (↑); 2 1582 ’büntet | strafen’ (NySz.); 3 1702 ’dob, hajít; vmihez odaver, odavág | werfen, schleudern; irgendwohin schmettern’ (NySz.); 4 1766 ’〈megpróbáltatás, csapás〉 ér vkit, vmit | heimsuchen’ # (NSz.); 5 1805/ ’〈villám〉 lecsap, bevág | einschlagen, treffen 〈Blitz〉’ (NSz.); 6 [le~] 1809/ ’lever, elszomorít | niederschlagen, deprimieren’ (NSz.); 7 [ki~] 1897 ’kisöpör | auskehren’ (MTsz.) Sz: sújtás 1570 suyttást ’ütés | Schlag’ (NySz.); 1664 ’sáv, csík | Streifen’ (Lippay: PosoniK. 1: 49) | sujtás 1685 ’zsinórdísz | Verschnürung’ (MonÍrók. 24: 233)

Belső keletkezésű, valószínűleg fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő a →suhog szócsaládéval lehet azonos. A végződés -t műveltető képző; vö. →rejt; vö. még →bujt¹. Az 1. jelentés lehetett az eredeti, a további jelentések ebből alakultak ki metaforikus úton. – Az -ás képzős származék esetében ’csapás, ütés’ > ’ennek nyoma, csík’ > ’paszomány, sujtás’ jelentésfejlődésen keresztül szóhasadás ment végbe.  ⌂⇒  A magyarból: ang. soutache; ném.  (R.) schoitasch; fr. soutache; szbhv. šujtaš; stb.: ’paszomány, sujtás’.

☞ MNy. 25: 51; TESz.; EWUng.→ suhog