só [7/1] A: 1138/ Sahtu [sz.] [hn.] (MNy. 32: 203); [1200 k.] Souyou [hn.] (An. 17.); 1221/ Soht [sz.] [hn.] (VárReg. 92.); 1228/ Soyou [hn.] (OklSz.); 1243/ Sayow [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 553); 1334 Sooszek [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 115); 1368 Sohordowth (OklSz.); 1368/ ? Sahwth [hn.] (OklSz.); 1395 k. ſow (BesztSzj. 341.); 1411 Thalaborsowa (OklSz.); 1416 u./² ſaui; ſaitalan [sz.] (MünchK. 10vb, 45vb); 1530 sohtartoh (OklSz.); 1536 sws kapwztha [sz.] (OklSz.); 1708 Sovát (Pápai Páriz: Dict.); nyj. sojtalan [sz.] (MTsz. sótalan a.) J: 1 1138/ ’fém és savmaradék vegyülete, elsősorban konyhasó | Salz’ # (↑); 2 1616 ’vmit ízessé tevő anyag; szellemesség | Würze; Witz, Geist’ (NySz.) Sz: sóz 1211 Souzou [sz.] [szn.] (OklSz.) | sós 1252 souskut [hn.] (OklSz.) | sótalan, sajtalan 1416 u./² (↑) | sósolat 1416 u./³ sosolatba ’sziksós pusztaság | natronreicher Ort, natronhaltige Wüste’ (AporK. 120) | sajtal 1956 sȧjtȧl ’sómentes | salzlos’ (Pais-Eml. 319)

Örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. |  ⌂  A szótő feltehetőleg a →savanyú szócsalád tövének névszói értékű tagjával azonos. Talán az ősmagyar korban válhatott a só jelölőjévé. A ’savanyú’ és a ’sós’ ízérzet közötti összefüggéshez vö. sóstej ’savanyú tej’  (1577: KolGl.); →sóska; stb. A magyarázat fonetikai szempontból problémás.  ≂  Indoeurópai szavakkal (lat. sal; or. саль; stb.: ’só’) való összefüggése bizonytalan.

☞ TESz.; EWUng.→ béka-, savanyú, savó, sóhivatal, sósav, sóska, timsóUN UEW. № 101