sívó × A: 1791 Sívó-Rozst (NSz.); nyj. szívó (ÚMTsz.) J: 1 1791 ’tiszta, nem kevert, nem vegyített; csupa, merő | pur, ungemischt; ganz, lauter’ (↑); 2 1835 ’sivár, kopár | öde, wüst’ (Kassai: Gyökerésző 4: 319)
Származékszó. | ⌂ A →sí¹ ige siv- tőváltozatából jött létre folyamatos melléknévi igenévképzővel. A folyamatos melléknévi igenév főnevesüléséhez vö. →sió. A jelentéséhez vö. →sivatag. – A szó főleg a sívó homok ’futóhomok’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.) szókapcsolatban használatos.
☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 48: 145; TESz.; EWUng.→ sí¹