sí¹ × [2/1] A: 1464 Sywo [sz.] [szn.] (OklSz.), de vö. →süvölt, de vö. →sivatag; 1527 ſywaſſal [sz.] (ÉrdyK. 411), de vö. →sivalkodik, de vö. →sikattyú; 1553/ ſyunac ryuͤnac (Tinódi: Cronica R1a); 1566 sini [sz.] (Heltai: Fab. 46); 1566 siu (NySz.); 1602 seu (NySz.); 1627 sivu [□] (AkNyÉrt. 14/7: 18); 1886 síll [□] (Nyr. 15: 214); nyj. sén-rén, sziu (ÚMTsz.) J: 1 1527 ’〈személy, főleg gyermek〉 keservesen, panaszkodva sír | bitterlich, kläglich weinen 〈haupts. Kind〉’ (↑); 2 1536 ’〈állat〉 éles, sivító hangot hallat | einen schrillen Laut geben 〈Tier〉’ (Pesti: Fab. 12b); 3 1560 k. ’zihál | keuchen’ (GyöngySzt. 1445.); 4 1566 ’üvölt(özik), bömböl, bőg, ordít | heulen’ (NySz.); 5 1585 ’〈hangszer〉 éles, magas hangon szól | schrillen 〈Musikinstrument〉’ (Cal. 686); 6 1859 ’〈szél〉 süvölt | brausen, toben 〈Wind〉’ (NSz.); 7 [csak tárgyas] 1874 ’sínyli | unter einem Umstand leiden’ (Nyr. 3: 565) Sz: síkat 1556 síkatták ’sírásra késztet, megsírat; vmit arra késztet, hogy éles, metsző hangot hallasson | weinen machen; etw dazu zwingen, daß es einen schrillen Ton von sich gibt’ (MNy. 64: 229)

Onomatopoetikus szó. |  ⌂  Ennél az onomatopoetikus igénél a szó ősi mivoltára utal a képző nélkülisége. Szorosan összefügg a →sír¹ szóval és a →sikolt szócsalád tövével; sőt, még avval is lehet számolni, hogy ezek az igék tulajdonképpen származékszavak a sí¹ szóból. A változatokhoz vö. →fő¹, →nyí stb. A 7. jelentés metonímia.

☞ Mészöly: ÓMSzöv. 37; TESz.; EWUng.→ csiákol, sík, sikattyú, sikolt, silány, sima, sió, síp, sipít, sír¹, siseg, sivalkodik, sivár, sivatag, sívó, sopánkodik, sopár, süvölt

sí² A: 1880–1889 ski (Bánhidi: Sportny. 285); 1896 sí (Bánhidi: Sportny. 285) J: ’síléc, sízés, sísport | Schi’ #

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Ski, Schi; ang. ski; fr. ski; norv. ski; stb.: ’sízés, síléc’. A norvégból terjedt el [< norv.  (ónorv.) skīð, skīða ’(fa)hasáb, hasábfa; hótalp, hócipő’]  ⇒⌂  A magyarba főleg német közvetítéssel került.  ⌂  Mind a sí alak, mind a ski változat a német kiejtést tükrözi.

☞ TESz.; EWUng.→ sajtár²