séfely × A: 1453 ? Seffel [szn.] (TörtTár 1882: 729); 1463 ſephel (MNy. 23: 36); 1557 Fefelyek [ɔ: Sefelyek] (RMKT. 5: 196); 1565 sefoͤlioͤket (NySz.); 1838 Zséfő (Tsz.); nyj. séföj (Nyr. 44: 236); séfű (Nyatl. sajtár a.) J: ’(többnyire fából készült) edény; dézsa, sajtár, rocska stb. | (hölzernes) Gefäß, Schaff’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.), (h. baj.-osztr.) scheffel ’egy fajta kisebb faedény; egy fajta gabonamérték’, – ném. Scheffel ’ua.; régi területmérték’ [< ném. Schaff ’nagy, nyitott faedény, dézsa, sajtár, mosóteknő stb.’]. ⌂ A szóvégi ő (~ ű) a szóvégi l vokalizálódásával keletkezett; vö. ráspó (→ráspoly), →sáfó stb. A szóvégi ly-hoz vö. →gépely, →zsámoly stb. – Az 1453-ból származó adat esetleg német személynév lehetett.
☞ TESz.; EWUng.→ sáf