sáfár ∆ A: 1345 Safar [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ ſafaꝛochoz (BécsiK. 66); 1429 Saffar [szn.] (NévtÉ. 7: 46); 1560 k. saphaar (GyöngySzt. 1884.); 1575 Sáfára (Heltai: Krón. 134b) J: 1 1416 u./¹ ’uralkodók ügyeinek intézője; kincstartó | Bevollmächtigter eines Herrschers; Schatzmeister’ (↑); 2 1416 u./² ’gazdatiszt, intéző; felügyelő, kulcsár | Verwalter; Aufseher’ (MünchK. 25vb); 3 1429 ’tiszviselő, hivatalnok | Beamter’ (↑); 4 1512 k. ’vmely közösség erkölcsi értékeinek, magasabb érdekeinek felelős őre, gondozója | Hüter der moralischen Werte, der höheren Interessen einer Gemeinschaff’ (WeszprK. 28); 5 1560 k. ’főszakácsmester, főkonyhamester | Küchenchef; Gastwirt’ (↑); 6 19. sz. második fele ’alkalmi mulatságok (lakodalom, bál stb.) rendezője, anyagi részének intézője | Veranstalter, Organisator bei versch. Festlichkeiten’ (ÚMTsz.) Sz: sáfárkodik 1531 ſafarkodneek (ÉrsK. 83)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) schaffære, schaffer ’alkotó; intéző, kezelő, felügyelő, elrendelő stb.’, (baj.-osztr.), (R. au.) schaffer ’birtok intézője, felügyelője’ [< ném. schaffen ’véghez visz; alkot, teremt, létesít’, (N.) ’dolgozik; parancsol, utasít’ stb.]. ≋ Megfelelői: szbhv. (N.), (R.) šafar; cseh šafař; stb.: ’jószágigazgató’. ⌂ Az átvétel a 14. sz. közepe előtt történhetett, a szóvégi középfelnémet e eltűnése után; ehhez vö. →boglár, →csaplár stb. – A (R.) sápár ’intéző, ispán stb.’ (1668: NySz.) talán egy középnémet hazai nyelvjárásból származik; vö. ném. (E.) schâpn ’alkot, teremt, létesít’.