rutén ∆ A: 1575 Rutenoſokra (Heltai: Krón. 10a); 1757 Ruthenusok (MNy. 74: 512); 1839 ruthenokról (MNy. 15: 138); 1873 ruthén (NSz.); 1877/ rutén (NSz.) J: ‹fn› 1 1575 ’a cári Oroszország lakója; Galíciában, Kárpátalján és Bukovinában élő ukrán személy | Ostslawe’ (↑); 2 1757 ’ruszin személy; kárpátukrán személy | Ruthene; Karpatoukrainer’ (↑) | ‹mn› 1760 ’a cári Oroszország, ill. Galícia, Kárpátalja és Bukovina lakóival kapcsolatos, rájuk vonatkozó, ruszin; kárpátukrán | ruthenisch; karpatoukrainisch’ (MNy. 63: 226)

Latin jövevényszó, később német közvetítéssel is. |  ≡  Lat.  (k.), (h.) Rut(h)eni [többes szám], Rut(h)enus ’rutén’; – vö. még ném. Ruthene ’kárpátukrán’. A latinban tudatos szóalkotás a ruszin (→rusznyák) előzményéből, a szó belseji t mibenléte azonban nem világos.  ⌂  A korábbi változatok szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A rutén formához vö. →alán, →dán stb. A szót a nyelvhasználatban az →ukrán háttérbe szorította.

☞ NytudÉrt. 38: 182; TESz.; EWUng.→ rusznyák