rukkol A: 1750 bé ruckolt volna (MNy. 60: 488); 1760 ki rukkolván [sz.] (MNy. 63: 101); 1789/ rukolunk (NSz.); 1795 rokkoltattya [sz.] (NSz.) J: 1 [főleg be~, ki~] 1750 ’〈katonaság〉 vhova (be- v. ki)vonul | ein-, ausmarschieren 〈Truppen〉’ (↑); 2 1844 ’vhova húzódik | Platz machen’ (NSz.); 3 [be~] 1874 ’katonai szolgálatra bevonul | zum Militär gehen’ (Nyr. 3: 526); 4 [ki~] 1897 ’vmivel előhozakodik | mit einer Sache herausrücken’ (MTsz.)

 Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) rucken ’mozdul, vonul’, – ném. rücken, (R.) rucken ’ua.; hadba vonul; stb.’ [germán eredetű; vö. svéd rycka; holl. rukken; stb.: ’mozdul; (el)szakít’]. Vö. még ném. einrücken ’katonasághoz bevonul’.  ≋  Megfelelői: cseh rukovať; le. rukować; stb.: ’ua.’.  ⌂  A magyarba a katonai élet szavaként került át. A 3. és 4. jelentésében a köznyelv bizalmas használatú rétegébe is bejutott, de ma már visszaszorulóban van.

☞ TESz.; EWUng.→ hórukk