ruha A: 1277/ ? Ruha [szn.] (MNy. 10: 327); 1350 Ruhhaarrus [szn.] (OklSz.); 1372 u./ ruhaban (JókK. 2); 1567 Rohakath (RMNy. 3/2: 61); 1585 raha (Cal. 64); nyj. rua (ÚMTsz.); ruva (MTsz.) J: 1 1277/ ? ’öltözet, öltözet egy darabja | Kleid(ung), Kleidungsstück’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1350 ? ’kelme, amelyből az öltözet készül v. különféle más célokra használják fel | Gewebe, Tuch’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (BesztSzj. 596.); 3 1908/ ’verés | Prügel’ (Zolnay–Gedényi) Sz: ruház 1372 u./ meg ruhaʒna ’felruház, felöltöztet | bekleiden’ (JókK. 92); [meg~] 1775 ’elver | verprügeln’ (MNy. 58: 108); [be~] 1838 beruházott [sz.] ’befektet, invesztál | investieren’ (NSz.) | ruhácska 1416 u./² ruhaւkackal (MünchK. 55vb) | ruházat 1416 u./² ruhaʒaťťa [t-j] (MünchK. 65vb) | ruhás 1448 Rwhas [szn.] (OklSz.) | ruházkodik 1617 ruházkodik (NySz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. ruho ’ruha’; szlk. rúcho ’ua. ‹főleg az írott nyelvben›’; or. рухо ’ruha, öltözék’; stb. [tisztázatlan eredetű].  ≋  Megfelelői: rom. rufă ’ua.; fehérnemű; rongy’; újgör. ροῦχο ’anyag, kelme; ruha’, ροῦχα [többes szám] ’fehérnemű; ágynemű’.  ⌂  A főleg az argóban használatos 3. jelentés a megruház származékszó alapján keletkezett, feltehetőleg a ruhi ’csapás, ütés’  (1782: Nyr. 32: 400) befolyására is, amely a cig. rówli, ruli, rhuí, ruí ’bot, dorong, husáng’ átvétele. A megruház származékhoz vö. kozsokol (→kozsók), elnadrágol (→nadrág) és a ném. Wams ’egy fajta férfi ruházat’ : verwamsen ’elver, elpáhol’ szavakat. A beruház származék a lat. investire ’beöltöztet’, ill. a ném. investieren ’tőkét fektet be’ hatására keletkezett; vö. még (R.) invesztiál ’ua.’  (1776: SzT. invesztiált a.), invesztál ’ua.’  (1958: NSz.).

☞ Kniezsa: SzlJsz. 471; TESz.; EWUng.→ egyen-, elő-¹, gyász-, -nemű, szemfedél