rozmaring A: 1533 Rosmarinum (Murm. 1458.); 1560 rozmarynth (MNy. 6: 231); 1588 rozmalin (NySz.); 16. sz. Roſmaring (MNy. 39: 395); 1655 rosmarint [□] (NySz.); 1720 rozmaringosra [sz.] (NSz.); 1770/ rozsmarintág, rozsmarintom (NSz.); 1777 Rośamarint [□] (NSz.); 1779 Rosmarinomot (NSz.); 1802 roszmarin (NSz.); 1875 ruzsmarinszál (Nyr. 4: 237); nyj. rizmaring, rozmaling (ÚMTsz.) J: ’halványkék ajakos virágú, illatos(, fűszerként is használt) örökzöld félcserje | Rosmarin (Rosmarinus officinalis)’
Vándorszó. | ≡ Ném. Rosmarin; fr. (R.) rosmarin; ol. (É.) rọžmarī́n, rọẓmarī́n, rǫ̀zmaríŋ; rom. rosmarin; szbhv. ruzmarin, ružmarin; stb.: ’rozmaring’. Vö. még lat. (h.), (tud.) rosmarinus, rosmarinum ’ua.’ [< lat. ros ’harmat’ (a lat. rosa ’rózsa’ alapján) + marinus ’tengeri’ összetételi tagokkal]. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a kereskedelem révén, fűszernévként került át, főleg olasz és részben esetleg német közvetítéssel. ⌂ A botanikai szaknyelv szintén hozzájárult a szó meghonosodásához; a rozmarinum, rozmarinom stb. változatok a tudományos latinból származnak. A szóvégi t-s, ill. g-s változatokhoz vö. rubint (→rubin), →puszpáng stb.