rovar A: 1829–1834 Rovar (MNy. 55: 91) J: ’fejre, torra és potrohra tagolódó testű, hatlábú, (apró) gerinctelen állat | Insekt (Insecta)’ #
Szóképzés latin mintára, származékszó. | ⌂ Vö. lat. (tud.) insectum ’rovar’, tkp. ’rovátkolt’ [< lat. insecare ’bevág, bemetsz’]. A magyarban a →ró ’bemetsz, rovátkol’ tő rov- tőváltozatából keletkezett -r névszóképzővel. ∼ Egyéb, régi megnevezése: robar ’rovar’ (1833: Szily: NyÚSz.), ez összevonás a rovott (vagy rovátkolt) barom ’ua.’, tkp. ’rovátkolt állat’ szókapcsolatból, esetleg a ném. Kerbtier ’rovar’ szóból. ⌘ Nyelvújítási szavak.
☞ MNy. 55: 91; TESz.; EWUng.→ ró