rostok × A: 1698 rosztogat (MNy. 61: 479); 1705 rostokot (MNy. 61: 479); 1720 Rostagot (Nyr. 72: 89); 1832 Rastag (Kreszn.); nyj. rostuk (ÚMTsz.) J: ’pihenő 〈útközben, munka közben〉 | Rast, Ruhepause’

rostokol [1] A: 1703 rosztogolt (MNy. 79: 505); 1705 rosztokol (Pusztai); 1706 rostokolt (Pusztai); 1770 rostokla (NSz.); 1787 rostókló [sz.] (NSz.); 1832 Rastagol (Kreszn.); nyj. rastogol, rustokol (ÚMTsz.) J: ’tétlenül vár, vesztegel | rasten, verweilen’

A szócsalád alapja, a rostok német jövevényszó. |  ≡  Ném.  (R.) rasttag ’‹különösen katonai menetelés közben tartott› pihenőnap’ [< ném. Rast ’nyugalom, szünet’ + Tag ’nap’].  ⌂  A változatok elsősorban bajor-osztrák eredetű többszöri átvételre utalnak. A szó belseji o-hoz vö. →obsit, →ponk stb.  ∼  A (R.) rost ’pihenő, szünet’  (1746: NSz.) a ném. Rast  (↑) bajor-osztrák változatának átvétele.

A rostokol származékszó. |  ⌂  A rostok főnévből keletkezett -l denominális igeképzővel. Elterjedtebb az alapszavánál; a köznyelv perifériáján él. Néhány alakváltozata az [1]-es tőtípushoz igazodóan viselkedik.

☞ TESz. rostokol a.; EWUng.→ deget