rostély A: 1508 rosteľokon (DöbrK. 403); 1508 rostelt (NádK. 626); 1585 k. rostell (Gl.); 1604 Raſtelyos [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Cláthrus a.); 1622 röstely (MNy. 80: 378); 1679 restellra (Nyr. 43: 82); 1820 rostéjra (NSz.); nyj. rasti, rostit (ÚMTsz.); rösté (MTsz.) J: ’rács, rosta | Gitter, Rost’ Sz: rostélyos 1533 Rostelus ’rostéllyal ellátott | mit einem Rost versehen’ (Murm. 396.); 1834 Rostélyos ’marhának a bordák melletti húsából készített pecsenye | Rostbraten’ (NSz.)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (vel.) rọštéyụ ’gereblye’, (pol.) raštę́l ’ua.’, (tr.) rostel ’ua.; rács, rostély ‹fából, vasból›’, (v.-ven.) rastèl ’ua.’, – ol. rastello ’gereblye’ [lat. rastellus, rastellum [tárgyeset] ’kis gereblye’ < lat. rastrum ’gereblye, többágú kapa’].  ⌂  Az olasz szó szűkebb jelentésében került át. Egyes változatok szó belseji ö-je és első szótagbeli e ~ ë-je hangrendi kiegyenlítődés eredménye. A rostélyos főnév önállósulással keletkezett a rostélyos pecsenye ’rostélyon sült hús’  (1749: NySz.) szókapcsolatból.  ⚠  A rostély németből való származtatása német szóföldrajzi okokból téves.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (Kaj) roštelj ’rács, rostély’; rom.  (N.) roștéi ’sütőrostély, tűzrács’.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.