rossz A: 1137 ? Roz [hn.] (PRT. 1: 596); 1389 ? Rozza [sz.] [szn.] (MNy. 64: 328); 1456 k. roʒ́ (SermDom. 2: 649); 1519 roʒʒ (JordK. 305) J: ‹mn› 1 1137 ? ’silány, értéktelen, ócska | schlecht, wertlos’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2 1531 ’〈főleg erkölcsi szempontból〉 kifogásolható 〈személy〉 | unartig, unredlich 〈Person〉’ # (ÉrsK. 481); 3 1577 ’helytelen, az erkölcsi követelményeknek meg nem felelő 〈dolog, magatartás, megnyilatkozás〉 | schlimm, schändlich’ # (KolGl.); 4 1840 ’gyenge; sovány | schwach; mager’ (MNy. 12: 44) | ‹fn› 1 1598 ’helytelen magatartású ember | unredliche Person’ (NySz.); 2 1712 e. ’nem kívánatos dolog | unerwünschte Sache; Übel, Böses’ (NySz.); 3 1748 ’helytelen cselekedet | böse Tat’ # (NySz.); 4 [ ~a vminek] 1748 ’vminek az alja, silány része | schlechter, wertloser Teil von etw’ (NSz.); 5 1766 ’nyavalyatörés, gutaütés stb., súlyos betegség | schwere Krankheit; Fallsucht, Schlaganfall usw.’ (NSz.); 6 1878 ’〈szitokszóként〉 | 〈als Schimpfwort〉’ (Nyr. 7: 519) Sz: rosszalkodik 1597 Rozzalkodas [sz.] (MNy. 63: 97) | rosszabbodik 1786 rosszabbodik (NSz.) | rosszall 1792 Roſſzallom (Baróti Szabó: KisdedSz.)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (V.) ruʒ́ mun- ’elfárad, elgyengül v. eltompul’ (mun- ’megy, halad’) [fgr. *roćɜ ’gyenge, erőtlen, fáradt’]. A magyarázat csak akkor helytálló, ha a zürj. ʒ́ a fgr. *ć-re vezethető vissza. A szó belseji *ć > m. sz (> ssz) hangváltozáshoz vö. →messze, →vessző. A magyarban az eredeti jelentés ’gyenge, erőtlen, fáradt’ lehetett; az ebből kialakult melléknévi 1. jelentéshez vö. →hitvány, →sovány stb.

☞ Bárczi: SzófSz.; NytudÉrt. 38: 7; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ rosseb, rosszmájúUN UEW. № 860