ropp A: 1550/ rop (Tinódi: Cronica h4a); 1790 ropp (NSz.) J: ‹msz› 1550/ ’〈roppanás, csattanás, durranás kifejezésére〉 | 〈Schallw für Knacken, Knallen, Krachen〉’ (↑) | ‹fn› 1808 ’reccsenés, roppanás | Knacks, Gekrach’ (Sándor I.: Toldalék Rop a., Roppal a.)

roppan A: 1552/ oͤſɜue roppananac (Tinódi: Cronica H3b); 1574 k. oͤszve roppona (NySz.); nyj. ropanása [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 [egyben ~, össze~] 1552/ ’robajjal összecsap 〈két szembenálló sereg, fél〉 | zusammenstoßen 〈Heere, Kämpfer〉’ (↑); 2 1560 k. ’csattan 〈villám〉, eldördül 〈ég, fegyver〉 | krachen 〈Blitz〉, knallen, erdröhnen 〈Schußwaffe〉’ (GyöngySzt. 2463.); 3 1604 ’reccsen, pattanó hangot ad | knacken, knacksen 〈intrans.〉’ # (Szenczi Molnár: Dict. Trit a.); 4 [főleg meg~, össze~] 1772 ’(reccsenve) törik, horpad, roskad stb. | (knackend, krachend) zerbrechen, zusammenbrechen 〈intrans.〉, eingedrückt werden usw.’ # (NySz.); 5 [össze~] 1877 ’összeomlik, összeroskad | zusammenstürzen, zusammenbrechen’ (NSz.); 6 [oda~] 1900 ’odatoppan, hirtelen ott terem | plötzlich erscheinen 〈Person〉’ (ÚMTsz.)

ropog A: 1560/ rapogas [sz.] (Huny. C1b); 1569 ropognec (ComBal. D4a); 1574 k. roppogás [sz.] (NySz.) J: 1 1560/ ’〈rendszerint több, főleg kézi lőfegyver tüzeléskor〉 sűrűn egymás után kemény, csattanó hangot ad | knattern 〈von Schußwaffen〉’ (↑); 2 1569 ’recseg, pattanásszerű hangok sorozatát hallatja; pattog 〈tűz, égő tárgy〉 | knistern, knirschen; prasseln 〈Feuer〉’ # (↑); 3 1574 k. ? ’csattanó hangot hallat, csörömpöl | rasseln, klirren’ (↑), 1575 ’ua.’ (NySz.); 4 1664 ’dörög | donnern’ (Gyöngyösi: ÖK. 1: 180); 5 1669 ’harsog 〈nevetés〉 | schmettern 〈Gelächter〉’ (NySz.); 6 1770 ’korog 〈gyomor, has〉; székletet üríteni kezd 〈kisgyermek〉 | knurren 〈Magen, Bauch〉; zu defäzieren beginnen 〈kleines Kind〉’ (NSz.); 7 1785 ’rotyog 〈fövő étel〉 | brodeln’ (Nyr. 9: 211) Sz: ropogós 1669 ropogóson ’harsány 〈nevetés〉 | schmetternd 〈Gelächter〉’ (NySz.); 1762 ’〈rágás közben〉 harsogó, hersegő | knusprig’ (NSz.) | ropogtat 1785 ropogtasd-meg (Nyr. 9: 211)

ropaj × A: 1695 roppaj (Szily: NyÚSz.); 1796 ropaj (NSz.) J: ’ropogás, zörej | Gekrach, Geräusch’

roppant² A: 1767 roppantó [sz.] (NySz.), de vö. →roppantott, de vö. →roppant¹ J: 1 1767 ’roppanó, durranó stb. hangot hallat | knallen, krachen’ (↑); 2 [ma főleg szét~, össze~] 1808 ’roppanó hangot keltve összetör | (zer)knicken 〈trans.〉’ # (Sándor I.: Toldalék); 3 1891 ’〈táncot〉 rop | tanzen’ (ÚMTsz.)

A szócsalád valószínű alapjai, az igék származékszók. |  ⌂  A →rop tőből jöttek létre különféle igeképzőkkel. Összefüggésben állhatnak a →robog szócsalád igéivel is, lehetséges azonban, hogy pusztán hangalaki hasonlóságról és szemantikai kölcsönhatásról van szó. A roppan eredeti jelentései a 2. és a 3. Az 1. és a 4. jelentés metonímia eredménye, az 5. pedig metafora a 4. alapján. A 6. jelentéshez vö. toppan (→topog).

A ropp valószínűleg elvonás eredménye. |  ⌂  Ez a mondatszó a szócsalád igéiből jöhetett létre, de korai felbukkanása miatt az sincs kizárva, hogy velük párhuzamos keletkezésű.

A ropaj fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  Az igék alapján, fiktívvé vált tövükből keletkezett -aj névszóképzővel; vö. robaj (→robog), →zsivaj stb.  ⊚  Ma ez a főnév dunántúli nyelvjárási szóként él, korábban az irodalom nyelvében is használatos volt.

A szócsaládhoz még |  ∼  Ugyanebből a tőből való a (N.) roppint ’reccsen, roppan; összeroppant’ (1825: NSz.).

☞ MNy. 9: 388; Bárczi: Szók. 25; TESz. roppan a.; EWUng.→ robog, rop, roppant¹