rop A: 1579 Ropon [sz.] (MNny. 4: 407); 1770 k. Rapo [sz.] (Szabó T. A.–Gergely: Borsavölgy 41) J: 1 1579 ’(felfelé) lép, hág | treten, steigen’ (↑); 2 1668 ’〈táncot〉 tüzesen, szenvedéllyel jár | 〈einen Tanz〉 feuerig, leidenschaftlich tanzen’ (NySz.); 3 [meg~] 1905 ’megver, elpáhol | prügeln, verhauen’ (Nyr. 34: 105) Sz: ropó 1579 ’lejtő, emelkedő 〈fn〉 | Abhang, Gefälle, Steigung’ (↑)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Az ige képzőtlen volta igen korai keletkezésre vall. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak más finnugor nyelvekben is vannak: vog. (KK.) ript- ’csökken, fogy, eltűnik, tönkremegy; összezúz, megsért’; finn repi- ’szétszakít’; lp. (norv.) râppâ- ’(ki)nyit’; stb. A magyar szónak ezekkel való etimológiai összefüggése nem zárható ki, de nem is bizonyítható. A →ropp szócsaládjának igei tagjai, a rop származékai arra utalnak, hogy ez a tőige eredetileg különféle dübörgést és pattogást utánzó hanghatások kifejezésére szolgált; a szótörténeti adatok ellenben erőteljes jelentésszűkülésről tanúskodnak, amelynek következtében az ige helyét részben a származékok vették át. ⊚ A korai adatok arra mutatnak, hogy a rop eredetileg főleg nyugat-dunántúli és székely nyelvjárási szó volt. Onnan került be a köznyelvbe, de mára annak a perifériájára szorult.