rokkan A: 1500–1550 Rokkanás [sz.] (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 307); nyj. rokkanik [□] (MTsz.) J: 1 [főleg meg~] 1500–1550 ’〈ember, állat, testrész túlterhelés, sérülés, betegség következtében〉 inaszakadttá, munkaképtelenné válik | gliederlahm, invalid werden 〈Mensch, Tier, Körperteil〉’ # (↑); 2 1559 ’〈építmény, tárgy〉 rozogává válik, tönkremegy | baufällig werden, verfallen’ (MNy. 64: 229); 3 1618 ’〈ember, állat〉 összeroskad, lerogy | zusammenstürzen 〈Tier, Mensch〉’ (NySz.); 4 1750 ’leülepedik, összébb tömörül | sich ablagern, zusammendrängen’ (Wagner: Phras. Deſido a.); 5 1800–1803/ ’〈olvadó hó〉 besüpped, beomlik | einfallen, sich einsenken 〈Schnee〉’ (NSz.); 6 [el~] 1861 ’elszenderül | einschlummern’ (MNyszet. 6: 324); 7 [le~ az idő] 1874 ’beáll a tél | der Winter bricht an’ (Nyr. 3: 182) Sz: rokkant 1510 k. megrokkanta ‹ige› ’eltörik 〈test(rész)〉 | zerbrechen 〈Körper(teil)〉’ (KrisztL. 20) | rokkant 1656/ ? rokkant-érnek [bizonytalan jelentés] ‹mn-i igenév› ’sérült, fogyatékos | körperbehindert’ (NySz.); 1806 ’ua.’ (NSz.); 1823 ’rozzant, ócska 〈tárgy〉 | baufällig’ (NSz.); 1843 ’munkaképtelen | Invalide’ (NSz.) | rokkantság 1832 rokkantságok (HazKülfTud. 1832. okt. 6.: 224)

Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (É.) räγ-, räγät- ’leesik, összerogy’; osztj.  (Trj.) råγ- ’összeomlik, beszakad ‹part, töltés›; felborul ‹fa›’ [ugor *rᴕkkɜ- ’összeomlik, szétesik, leroskad’]. A szó belseji kk a magyarban másodlagos gemináció (a szó belseji *kk > m. k szabályos hangváltozáshoz vö. →fakad, →gyak stb.). A végződés -n mozzanatos képző.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1838