ringyó A: 1761 ringyó (NySz.); nyj. réngyó (NyF. 40: 65) J: 1 1761 ’szajha; kitartott szerető, ágyas | Hure; Konkubine’ (↑); 2 1838 ’rongyos, piszkos, részeges személy | verlumpte, schmutzige, trunksüchtige Person’ (Tsz.)
Származékszó. | ⌂ A rongy (→rongyos) szóból -ó névszóképzővel; vö. apó (→apa), horhó (→horh) stb. A szó belseji i-hez vö. a ringy-rongy ’értéktelen dolog, vacak’ (1786: MNy. 65: 473) ikerszó előtagját; vö. még →bimbó : →bont. A kifejezés az azzal illetett személy erkölcsi alantasságára utalhatott; a jelentéséhez vö. →cafat, →ribanc stb.
☞ MNy. 16: 8; TESz.; EWUng.→ rongyos